Spirituális-Kalauz

Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2025. augusztus 16. Mostanra világossá vált számomra, hogy a legtöbben nem használjuk azt az első számú eszközt, amely segíthet a tudatosságunk tágításában és az előrehaladásban a spirituális úton. Szeretnétek tudni, mi ez az eszköz? A szívünk. És mielőtt továbbgörgetnél, ne görgess tovább. Hadd magyarázzam el, mire gondolok. Különösen energetikailag érzékeny lényként, különösen empataként – ami a legtöbbünkben jelen van, még ha nem is teljes azonosulás a spirituális úttal, hanem inkább a személyes fejlődés útjával – de végül is ez a két út keresztezi egymást. Tehát nem számít, milyen szemüvegen keresztül tekintünk ezekre a dolgokra. A lényeg az, hogy megtaláljuk a teljességet önmagunkban. Ezért van az, hogy szinte minden spirituális ösvény, de még a pszichológia útja is arról beszél, hogy fordítsd befelé a figyelmedet, fordítsd a szívedbe. Az a ma már kissé elcsépelt mondat, hogy minden, amit keresel, benned van, és hogy azok a dolgok, amelyekre vágysz, nem találhatók meg kívül, hanem csak belül. És egy bizonyos ponton – legalábbis én így érzem és rezonálok vele – amikor valamit elégszer hallasz, az elveszíti az erejét. Így bár beszélünk arról, hogy minden bennünk van – a teljesség, a kiteljesedés, azonosulás a lélekkel, a spirituális ébredés, a megvilágosodás, a gyógyulás, a szeretet – egy szinten ezt tudjuk. De az út egy bizonyos pontján azt kezdjük érezni, hogy már eleget dolgoztunk magunkon. Már kijöttünk az önszabotázs legmélyebb szintjéről. Már erősebbek a határaink. De a tény az, hogy ha még mindig van benned vágy valami iránt, ami most nincs meg, ha még mindig van elvárásod a valósággal szemben, hogy más legyen, mint amilyen most, akkor még mindig kifelé fordulsz. És ilyenkor együttérzéssel fordulhatunk önmagunk azon része felé, amely még kapaszkodik, amely még próbálja megragadni a külső dolgokat, amikről azt hiszi, békét és biztonságot hoznak majd neki. És innen visszatérhetünk a szív terébe. Visszatérhetünk önmagunkhoz, és megadhatjuk magunknak azt, amit kívülről keresünk, mert azt csak mi adhatjuk meg saját magunknak. Mindig csak belülről jöhet. Tehát bármit is próbálsz most megteremteni, bármit is remélsz megtapasztalni – mi lenne, ha elengednéd ezt akár csak néhány percre, mondjuk 10 percre? Ha egyszerűen elfogadnád a jelen pillanatot, ahol most vagy, ahelyett, hogy egy olyan pillanatért küzdenél, ami még nem létezik? Hiszen csak a most van. És ha csak a most van, megtalálhatod-e benne a békét? Megtalálhatod-e benne a megadást? És megtöltheted-e magad azzal a szeretettel, törődéssel, biztonsággal és táplálással, amit eddig egy távoli pillanattól, egy távoli kapcsolattól, egy távoli munkahelytől, környezettől vagy utazástól reméltél? Ezek a dolgok valójában átjárók, amelyek lehetővé teszik, hogy megtapasztaljuk azokat az érzéseket, amelyekre vágyunk ebben az életben – de csak engedélycédulák. És ahelyett, hogy azt hinnénk, majd amikor elérünk valamit, akkor kapjuk meg az engedélyt arra, hogy megéljük, amit szeretnénk, egyszerűen most azonnal megadhatjuk magunknak. Ezért szánj ma egy pillanatot arra, hogy ráhangolódj a szívedre. Mert ha csak végigrohanunk az életen, csak tesszük a dolgokat, teljesítjük a feladatokat – lehet, hogy gyerekeket nevelünk, felelősségeink vannak –, akkor könnyen átmegyünk robotpilóta üzemmódba, és észre sem vesszük. Éppen ezért fontos, hogy szánj időt magadra. Faragj ki magadnak 10 percet. Tedd magad prioritássá, mert az vagy. És ezzel nemcsak magadnak, hanem az univerzumnak is üzened, hogy méltó vagy mindarra, amire vágysz – pusztán azzal, hogy időt adsz magadnak, hogy kimondod: fontos vagyok. Mert ha elkezded önmagadat prioritássá tenni, a világ is elkezd téged prioritássá tenni. Ha elkezded úgy feltölteni a saját „csészédet”, hogy bármilyen külső esemény szinte lényegtelen lehet, mert már benned van mindaz a szeretet, amire valaha is vágyhattál – figyeld meg, milyen gyorsan kezdenek a vágyaid vonzódni hozzád. Mert mindenki és minden imádja ezt a szeretet-frekvenciát, hiszen ez a lényegi energiánk. Ez mindannyian vagyunk. Ezért érj el ahhoz, ami már most is benned van. Ami te magad vagy. És emlékezz vissza arra, hogy már most is rendelkezel mindazzal, amit keresel. Nagyon szeretlek, és kívánom, hogy gyönyörű napod legyen. …