Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2025. július 20.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek. Ma 2025. július 20-a van, és van egy üzenetem számotokra. Ha esetleg nem ismernétek, Mel vagyok. Üzeneteket csatornázok. Energiát olvasok. Távolbalátással különféle dolgokba tekintek bele. A mai üzenet a hindu istentől, Ganésától származik. Azok, akik már követnek engem egy ideje, tudják, hogy már korábban is csatornáztam őt. Bölcsessége és útmutatása rendkívül erőteljes, és ez ma sincs másként. Valójában ma egy példabeszédet oszt meg velünk, ami segíthet néhányotoknak jobban megérteni, mi is történik most.
Ezzel együtt hadd térjek is rá, és olvassam fel nektek szó szerint azt, amit a reggeli csendes időm alatt kaptam. Szó szerint leírtam az információt, és most egyszerűen felolvasom nektek. Rátérhetünk.
„Amikor elfogadod, hogy ki is vagy valójában, haladj lassan. Nem tudsz egyszerre magadba fogadni mindent, amit addig elrejtettek előled.
Tudd, hogy először elutasíthatod vagy képtelen lehetsz befogadni azt. Légy együttérző önmagaddal, fogadd el, hogy ez időt igényel.
Gondolj a száraz földre, amit hosszú időn át megfosztottak a víztől. Amikor hirtelen heves esőzés árasztja el, a föld nem képes egyszerre mindent magába szívni. A megkeményedett föld, amely sokáig nem látott vizet, eleinte csak kis mennyiséget tud felszívni.
Ez nem azt jelenti, hogy a föld nem szereti a vizet, vagy nincs szüksége rá. Csupán azt jelenti, hogy hosszú aszály után nem tud többet elviselni.
Értsd meg, hogy te is olyan vagy, mint a nagyon száraz föld. Minél lassabban kezded el az öntözést, annál többet leszel képes befogadni. Légy türelmes, és folytasd az öntözést.”
Ez volt az üzenet. Nos, ahogy láthatjátok, ez sok szempontból mély és jelentőségteljes. Ez a példabeszéd igazán szíven találhat néhányatokat – engem is, bár már nem annyira most, de őszintén szólva, én ezt az analógiát évekkel ezelőtt egy másik forrásból is hallottam, és sokat segített abban, hogy jobban megértsem önmagamat, és azt a folyamatot, ahogy az információk érthetővé és feldolgozhatóvá válnak számunkra.
Én egy olyan ember voltam – vagyis inkább már nem annyira – aki mindent azonnal akart tudni és megérteni, ugye? Tudnom kellett. Értenem kellett. Azt gondoltam, csak akkor tudok továbblépni, ha mindent értek.
Nem így volt. Valójában minél inkább átadtam magam annak, hogy csak azt engedjem be, ami számomra épp akkor befogadható volt, annál több előrelépést tapasztaltam magamban.
És ez Ganésa mai üzenetének lényege számotokra. Ha azt tapasztaljátok, hogy stresszeltek amiatt, mert nem értetek bizonyos fogalmakat, vagy nem tudjátok őket beépíteni, az azért van, mert még nem vagytok készen rá. Nem is lehettek. Olyanok vagyunk, mint a száraz föld, emlékeztek? Vannak dolgok, amikre a lelkünknek emlékeznie kell, de ez nem történhet meg egyik napról a másikra.
Ezért legyetek együttérzők önmagatokkal. Engedjétek meg, hogy a folyamat kibontakozzon – olyan gyorsan vagy lassan, ahogy annak szüksége van. Néhányotok számára ez gyorsabban történik majd, mások számára lassabban. De itt nincs jó vagy rossz út, rendben?
Szerintem ez azért fontos, mert sokan közületek ostorozzák magukat emiatt, vagy azt gondolják, hogy le fognak maradni, vagy hogy nincsenek összhangban azzal, ahol lenniük kellene – pusztán azért, mert nem tudják teljes mértékben integrálni, amit kapnak. De ez nem így van.
Ne nézzétek így. Ezzel együtt, írjátok meg nekem, mit gondoltok Ganésa mai üzenetéről. Érdekel, mit gondoltok arról, hogy ti magatok hol tartotok ebben a befogadási folyamatban.
Tudjátok, nagy híve vagyok annak, hogy mások szabadon kifejezhessék, amit szeretnének elmondani, rendben? Ha észrevettétek, a platformjaimon semmit sem hallgattatok el. Tényleg nem. Úgy értem, talán egyszer vagy kétszer kellett ezt megtennem az összes év alatt, mióta ezeken a felületeken jelen vagyok – és akkor is csak azért, mert valaki egy másik embert támadott, ami nem helyénvaló, és ezt nem akartam engedni.
Nyitott vagyok minden véleményre. Lehetővé teszem a kommunikációt, és hiszem, hogy amikor ti egymással kapcsolatba léptek a hozzászólásokban, akkor valóban tanulhattok egymástól. Mert mindannyian más nézőpontból látjátok a világot. És ez az egész erről szól.
Erről szól az egész. Az engedésről, az elfogadásról… Nem is tudom, belemehetnék ebbe sokkal mélyebben is, de most nem fogok.
Írjátok meg, mit gondoltok a mai üzenetről – ahogy mindig. És figyeljétek a következőket. Sziasztok.
