Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2025. július 15.
Boldog keddet mindenkinek! Ma 2025. július 15-e van, és ma is hoztam nektek egy üzenetet. Ha esetleg nem ismernétek, Mel vagyok. Üzeneteket közvetítek, energiát olvasok, távérzékelek, és mindenféle egyéb dolgokat csinálok. Nézzük meg, ma ki jelentkezik be hozzánk.
Mitől féltek, amikor mélyen önmagatokba néztek? Féltek attól, hogy emlékeket nyittok meg, és újra átéltek rémálmokat? Vagy esetleg olyasmitől féltek, amit magatok sem értetek? Látjátok, az a rendszer, amelybe beleszülettetek, megakadályoz benneteket abban, hogy felfedezzétek legbelsőbb éneteket, mert folyamatosan lefoglalja az elméteket. Bárhová mentek, zaj vesz körül benneteket. Bárhová mentek, hírek ömlenek rátok. Bárhová mentek, zavar és torzítás vesz körül titeket.
Így amikor végre egyedül lehettek és csendben, olyan sokan újra csak zajt kerestek: bekapcsoljátok a televíziót, vagy híreket, közösségi média felületeket néztek, amelyek valamiféle szórakozást nyújtanak nektek – legalábbis ezt hiszitek. Pedig mindez arra való, hogy elvonja a figyelmeteket arról, hogy önmagatokkal legyetek, hogy felfedezzétek a bennetek rejlő legmélyebb rétegeket.
Arra kérünk titeket: kapcsoljatok le. Arra kérünk titeket: vonuljatok vissza egy olyan helyre, ahol jól érzitek magatokat, ami segíthet abban, hogy visszanyerjétek az egyensúly érzését. Egyszerűen csak legyetek a csendben. Egyszerűen csak engedjétek el a gondolatokat. Sokan ezt meditációnak nevezik, de ez több annál.
A legbelsőbb énetekkel való kapcsolódás olyasmi, amit a meditáció önmagában nem képes elhozni. Szándékot kell hozzá tennetek. Céllal kell meditálnotok. Készen kell állnotok rá, mert sokan, akik meditálnak, valójában nincsenek készen.
A békés élet kulcsa a nyugodt elme és a nyitott szív. A nyitott szív pedig nem csupán azt jelenti, hogy kedvesek vagytok másokhoz vagy önmagatokhoz, hanem azt is, hogy megengeditek mindannak, ami a szívteretekben el lett temetve – legyen az nemrégiben, vagy nagyon régen –, hogy újra a felszínre jöhessen.
Tudjátok, hogy elég lehet, ha egy dolgot megtesztek, de valójában mindent meg kell tennetek ahhoz, hogy rátaláljatok az igazi nirvánára.
Mi vagyunk az Emberi Ügyek Tanácsa.
Nos, ma az Emberi Ügyek Tanácsa arról beszélt, hogyan találhatunk rá legbelsőbb békénkre úgy, hogy hozzáférünk a legmélyebb önvalónkhoz. Őszintén mondom, ez nagyon sokszor előjön nálam személyes olvasások során is. Nem viccelek, ezt a témát már többször hallottam. Nem lehet ilyesmit kitalálni — de teljesen érthető, nem? Amikor valamilyen traumatikus élmény ér minket, legyen az ebben az életünkben, vagy egy másikban, az mélyen elraktározódik a lélekterünkben, a szívközpontunkban. És gyakran, amikor nagyon igyekszünk túljutni a jelenlegi kihívásainkon, azon tűnődünk, miért olyan nehéz. Lehet, hogy még mindig van ott valami, amit eddig nem értünk el, amit még nem engedtünk el, és amit emberként valójában nem is akarunk elérni. Mert olyan, mintha újra felnyitnánk azt a bizonyos dobozt, nem? Nem akarjuk kinyitni azt az ajtót, hogy újra átéljük.
De itt a kulcs, az üzenet lényege: nem kell újra átélnetek. Csak elég erősnek és bátornak kell lennetek ahhoz, hogy kinyissátok azt az ajtót, hogy az, ami ott bent van, kiszabadulhasson. Valahogy így látom én.
Nagyon érdekes, hogy azt is említették: sokan, akik meditálnak, lehet, hogy csak az elméjüket szeretnék megnyugtatni. De nem azzal a céllal teszik, hogy elérjék a legmélyebb önvalójukat. Tehát különböző módjai vannak annak, hogyan közelítjük meg ezt a spirituális utat. Különböző dolgokat tehetünk érte.
És ma az Emberi Ügyek Tanácsa éppen ezt a részt emelte ki: a legbelsőbb önmagunkhoz való hozzáférést, amit sokan valójában nem igazán tesznek meg, és ezért talán még mindig küzdenek olyan dolgokkal, amiket nem értenek teljesen.
Írjátok meg, mit gondoltok a mai üzenetről, és maradjatok velem a továbbiakért! Viszlát!
