Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2025. július 16.
Szép szerdát mindenkinek! Ma 2025. július 16-a van, és ma is hoztam nektek egy üzenetet. Ha esetleg még nem ismernétek, Mel vagyok. Üzeneteket közvetítek, energiát olvasok, távérzékelek, és még sokféle dolgot csinálok. A mai üzenetet most kivételesen előre kaptam meg. Ha követitek, amit csinálok, tudjátok, hogy időnként olyan forrásoktól érkeznek hozzám üzenetek, akik nem közvetlenül csatornázódnak át rajtam keresztül. Ma is ilyen alkalom van: ma reggeli csendes időmben kaptam egy üzenetet, ha úgy tetszik, a Felemelkedett Mesterektől. Ez egy csoport, nem neveztek meg köztük konkrét személyt, de korábban már jelentkeztek hozzám. Ilyenkor mindig előre megkapom tőlük az információt, szó szerint leírom, amit mondanak, hogy pontosan úgy tudjam továbbadni nektek, ahogy kaptam. Szóval vágjunk is bele, elmondom nektek, mit üzentek ma a Felemelkedett Mesterek.
Amikor azt kívánod, hogy megváltozzon az életed, ne várd el, hogy mások is ugyanígy tegyenek. Amikor egy fényesebb jövőt képzelsz el, ne várd el, hogy mások is ugyanazt képzeljék el. Amikor felismered saját isteni minőségedet, ne várd el, hogy mások is felismerjék a sajátjukat. Amikor növekszel és kitágítod az életről alkotott megértésedet, ne várd el, hogy mások is veled együtt növekedjenek. Amikor szeretetet és önmagadról való gondoskodást gyakorolsz, ne várd el, hogy mások ugyanúgy szeressenek téged.
Mindannyian részei vagytok egy egésznek, mégis különállóak vagytok. Mindannyian kapcsolódtok egymáshoz, mégis egyedül virágoztok.
Értsd meg önmagad, mielőtt megpróbálnád megérteni a többieket. Értsd meg a különbséget elvárás és a saját lehetőségeid tudása között, mert nem ugyanaz a kettő.
Ez volt mára az üzenet a Felemelkedett Mesterektől.
Amikor ma reggel megkaptam ezt az üzenetet, elgondolkodtam rajta, és azt mondtam magamban: tudjátok mit? Ez tényleg fontos. Hiszen valljuk be: olyan sok ember boldogtalan, frusztrált vagy dühös a világban. Ezek az érzelmek szinte mind elvárásokból fakadnak. Ha tényleg a mélyére ásunk, azt látjuk: elvárjuk, hogy valaki valamit tegyen. Elvárjuk, hogy valaki valamilyen legyen. Elvárjuk, hogy valami történjen. Minden gyökerében elvárások állnak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy bizonyos elvárások nem lehetnek jogosak – nem erről szól ez az üzenet. Hanem arról, hogy amikor úgy éljük az életünket, hogy folyamatosan elvárunk dolgokat másoktól, elvárjuk, hogy helyzetek bizonyos eredménnyel záruljanak, akkor valójában olyan életet élünk, amelyből hiányzik az erőnk, mert nem tudjuk irányítani azt, ami kívül esik rajtunk.
Nekem nagyon tetszett, hogy a Felemelkedett Mesterek konkrét példákat is adtak erre, ugye? Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hozzá tudtok tenni még egy-két dolgot ehhez a listához, a saját életetekből is. De épp ez a lényeg: hogy amikor bármit elvárunk – beleértve azt is, amit önmagunktól várunk el – mindig ott van a veszélye annak, hogy csalódunk, dühösek, frusztráltak, szomorúak leszünk, vagy bármi más érzelem felszínre törhet emiatt.
És van még valami, amit szeretnék kiemelni, amit talán észrevettetek: ez az utolsó mondat, amit kaptunk, szerintem nagyon mély értelmű. Szeretném, ha egy kicsit elidőznétek rajta, mert tényleg elgondolkodtató. Fel is teszem a szemüvegem, hogy pontosan idézzem: „Értsd meg a különbséget elvárás és a saját lehetőségeid tudása között, mert nem ugyanaz a kettő.”
Ez a mondat önmagunkhoz szól, és ebben benne van minden. Olyan ez, mint egy kis házi feladat, ha úgy tetszik. Nem tanár vagyok, de tényleg: gondolkodjatok el ezen egy kicsit.
És persze, mint mindig, írjátok meg, mit gondoltok a mai üzenetről a Felemelkedett Mesterektől, és maradjatok velem, hamarosan újabb üzenettel jelentkezem! Viszlát!
