Te vagy az álom

– Te próbálsz segíteni nekünk. – Én nem próbálkozom semmivel. – De te segítesz nekem. – Egyszerűen csak teszem, amit teszek. És ha te ezt segítségként éled meg, akkor köszönöm.

– Köszönöm. Úgy érzem, segítesz nekünk felébredni az álmon belül. – Így van. – És felismerni, hogy már most is álmodunk, és az álmaink valóra vált élete nem valahol máshol, a jelen pillanaton kívül létezik? – Ennél is többről van szó. Azt az üzenetet közvetítem, amely segít megérteni, hogy te magad vagy az az álom, amit álmodsz. Látod a különbséget? Nem csupán álmodsz, és nem csak arról van szó, hogy felébredsz az álomban. Te vagy az álom maga. Ez segít, vagy inkább még jobban összezavar?

– Tudnád ezt pontosabban elmagyarázni?

– Te vagy a Mindenség. Nincs semmi más. Ezért te vagy egyszerre az álom és az álmodó. Ez az első tükröződés. Kezdetben volt az Egy, ami mindent magában foglalt – kivéve a saját megtapasztalását. Teljesen egységes volt, idő, tér és tudatosság nélkül – egyszerűen csak létezett.

Ám mivel magában foglalt mindent, ott rejlett benne a Másik fogalma is. És abban a pillanatban, hogy az Egy tudatára ébredt a Másik lehetőségének, átalakult a Minden, Ami Van-ná – azzá, aki már képes volt önmagára tekinteni.

Ahhoz, hogy valaki tudatában lehessen önmagának, kell valami, amihez viszonyítani tudja magát. Ezért amint az Egy „tudott magáról”, létrejött az első tükröződés, és megszületett a tapasztalat.

Innen ered minden. És mivel nincs semmi más, minden, amit tapasztalsz, belőled származik, rólad szól, benned zajlik, és belőled épül fel, mert nincs semmi más, amiből bármi létrejöhetne.

Csak te létezel. És így minden, amit megtapasztalsz, te vagy – ahogy a teljes teremtés is a Mindenből épül fel, mert azon kívül semmi más nincs.