Az élet értelme és a valóság tükröződése

Az élet – ez a nagy ajándék – valójában önmagában nem hordoz jelentést. Úgy vagy megalkotva, hogy te adj neki jelentést. És az a jelentés, amit te tulajdonítasz neki, meghatározza azt a hatást, amit az élettől kapsz.

Ha úgy döntesz, hogy mindenben pozitív jelentést látsz, akkor csakis így fogod megtapasztalni az életedet – függetlenül attól, mások mit gondolnak róla, vagy hogyan viszonyulnak hozzá.

Ez az, amit mi a teremtés harmadik törvényének nevezünk: Amit kisugárzol, azt kapod vissza. Egyszerűen és tisztán. Ez csupán fizika.

A fizikai valóság egy tükör. Ha egy tükörbe nézel, és azt látod, hogy a tükörképed mogorva, nem fogsz rákiáltani, hogy „mosolyogj!”. Nem próbálod meg erőszakkal mosolyra bírni a tükörképét, mert az nem működne. De ha te mosolyogsz, a tükör kénytelen visszamosolyogni.

Igaz, hogy mivel fizikai tér-idő valóságot teremtesz, időnként lehet némi késleltetés aközött, amikor te mosolyogsz, és amikor a tükörben ezt visszalátod. Ennek oka az, hogy valójában – bizonyos értelemben – önmagad próbára teszed: „Valóban megváltoztam?”, „Tényleg mosolygok már belülről is?”.

Sokszor az emberek a Földön azt gondolják: „Akkor fogok mosolyogni, ha a külvilág előbb mosolyog rám.” De tudod, egy tükör nem mosolyoghat előbb.

Ezért, ha te mosolyogsz – függetlenül attól, hogy mi zajlik kívül – és tudod, hogy ez számodra pozitív, bármilyennek is tűnik kívülről, akkor bizonyítod a tükörnek az ártatlanságodat. Mert a valódi változás próbája nem az, hogy a külvilág megváltozik és visszatükrözi azt – hanem az, hogy te másképp reagálsz a külvilágra, akkor is, ha látszólag semmi sem változott.

Ez a valódi belső változás próbája.

És amikor ezt a próbát kiállod, a külvilág már nem tehet mást, mint hogy megteremti a hozzád illő tükröződést. De a változás nem azért kell, mert a külvilágot akarod megváltoztatni – hanem önmagadért kell változnod.

Érted, ugye? Különben feltételekhez kötöd az örömödet: „Akkor leszek boldog, ha…”, „Akkor leszek boldog, amikor…”, de valójában ezzel csak azt mondod: „Most nem vagyok boldog.”

És akkor miért is mosolyogna vissza rád a tükör?

Értelmes így? Kristálytisztán.