Bashar arról, amikor másokhoz hasonlítod magad

– Miért méred magad másokhoz? Semmi keresnivalód nincs abban, hogy másokhoz hasonlítod magad, mert te teljes mértékben különbözöl mindenki mástól. Mindannyian így vagytok. Valójában nemcsak hogy semmi értelme nincs az összehasonlításnak, de még csak képességed sincs rá, mert mind egyediek vagytok.

Igen, megértem, hogy bizonyos fokú hasonlóság létezik, de ennyi az egész. Soha nem leszel pontosan olyan, mint bárki más. Így tehát semmi olyasmit nem mondhat más, ami bármilyen formában valóban releváns lenne számodra – kivéve, ha te magad úgy döntesz, hogy az számodra jelentéssel bír. És az egyetlen ok, amiért félsz attól, mit gondolnak mások, az az, hogy tudod: csupán azt tükrözik vissza, amit te már eleve gondolsz saját magadról.

Tehát ha nem tetszenek azok a dolgok, amiket magadról gondolsz, változtasd meg őket. És ha megváltoztatod azt, ahogyan magadról gondolkodsz, többé a legkisebb mértékben sem fog érdekelni, mit gondolnak rólad mások.

Természetesen használhatod a mások által nyújtott visszajelzéseket útmutatásként, hogy lásd, vajon olyasmit tükröznek-e vissza neked, amit információként hasznosítani tudsz, hogy a saját utadon maradj. Nem arról beszélek, hogy teljesen figyelmen kívül kell hagynod mindenkit, vagy hogy ne hallgasd meg őket, mert lehet, hogy olyasmit mondanak, ami bölcsességet hordoz számodra. De az mindig rajtad múlik, hogy eldöntsd, mi igaz neked, és mi nem.

– Teljesen érthető. – Abszolút.

– Tehát még egyszer: függetlenül attól, hogy bárki mit mond, ha engeded magadnak, hogy az legyél, aki vagy, akkor egyszerűen köszönd meg nekik, hogy egy másik nézőpontot kínáltak. Csak épp ez az a nézőpont, amivel te ma nem érzel késztetést azonosulni. De teljes joguk van a saját nézőpontjukhoz, mert te sem vonnád kétségbe azt, amit ők igaznak élnek meg. Hiszen ha te érvényteleníted őket, miért kellene nekik téged érvényesnek elfogadniuk?

De ismét: a paradoxon – és egyben az irónia – az, hogy valójában nincs is szükséged arra, hogy ők igazoljanak téged. És épp azáltal, hogy nincs szükséged arra, hogy mások érvényesítsenek, képessé válsz arra, hogy önmagadat is érvényesnek lásd – és mindenki mást is –, függetlenül attól, mennyire tér el az ő nézőpontjuk a tiédtől.

Látod itt a paradoxont? Érted, hogyan lehet használni a paradoxon erejét ebben?

– Igen, értem. – Segített ez neked? – Nagyon is. – Nos, köszönöm. Köszönöm.