Bashar arról, hogyan engedd el a régi hiedelmeket

– Nagyon sok fájdalmat érzek, amikor próbálom elengedni a régi elképzeléseket. – B: Az egyetlen oka annak, hogy fájdalmat érzel a régi elképzelések elengedésekor, az az, hogy nem hiszed el, hogy valóban el kell engedned őket. Azt hiszed, még mindig szolgálnak téged. Ne feledd, semmit nem tartasz meg, csak azt, amiről valamilyen szinten elhiszed, hogy valahogyan a javadra válik, még akkor is, ha fájdalmas annak megtartása. Amit valójában mondasz, az az, hogy az alternatíva még rosszabb.

– Hogyan juthatok el annak a mélyére, hogy ez hogyan szolgál engem? – B: Nagyon jó kérdés. És itt van az egyik módja annak, hogyan tudod ezt megtenni. A lényeg az, hogy megértsd, amit mi motivációs mechanizmusként említünk. Kérlek, értsd meg, ez mindenkinél automatikusan működik. Semmit nem kell tenned azért, hogy ez működjön – ez már most is működik. Csak meg kell engedned magadnak, hogy megértsd, hogyan működik, hogy aztán olyan módon használd, ami számodra előnyösebb – ahelyett, hogy olyan módon használnád, ami nem az. Követsz eddig? – Igen. – B: Rendben. A motivációs mechanizmus egyszerűen ez – és nincs kivétel alóla. Te sem vagy kivétel. Követsz? – Igen. – B: Rendben. Mindig, azonnal, automatikusan abba az irányba mozdulsz, amiről elhiszed, hogy a legjobb az érdekeid szempontjából. És mindig, azonnal, automatikusan eltávolodsz attól, amiről úgy hiszed, hogy nem szolgálja az érdekeidet.

Ha ezt érted, az már mond is valamit. Ha még mindig ragaszkodsz valamihez, amit intellektuálisan tudsz, hogy nem szolgál téged, és közben érted ezt a motivációs mechanizmust, amit most elmagyaráztam, akkor csak egy módon maradhat fenn: ha valamilyen szinten még mindig úgy határozod meg, hogy az az adott dolog nagyobb mértékben szolgál téged, mint az alternatíva – vagy épp fordítva: azt, amit állítólag jobban szeretnél, valójában még félelmetesebbnek, veszélyesebbnek ítéled meg, mint azt, amit nem szeretnél.

És ezért történik meg, hogy annyira félsz attól, amit valójában szeretnél, valamilyen mélyen gyökerező hiedelem miatt, hogy hajlandó vagy elviselni azt a fájdalmat és küzdelmet, ami azzal jár, amit nem szeretnél – csak mert az ismerős, mert az biztonságosabbnak tűnik, mert sokkal jobban félsz attól, amit nem ismersz. Ennek van értelme? – Ó, igen. Már sokszor hallottam ezt tőled, de… hogyan? – B: De mégsem mélyül el benned. – Nem tudom megfejteni. Annyira szeretnék továbblépni. – B: Akkor meg kell találnod, mihez ragaszkodsz. Hallottad már tőlünk azt a példát, amikor arról beszélünk, hogy az emberek a bolygótokon milyen ellentmondásos hiedelmek mentén nőnek fel a pénzzel kapcsolatban? – Igen. – B: Akkor ezt az elképzelést tudod alkalmazni saját magadra is? Arra, hogy az egymásnak ellentmondó hiedelmek, amelyekkel felnőttél, hogyan hoznak létre belső konfliktust, egészen addig, amíg tudatosan fel nem ismered őket. Mert csak úgy tudod elengedni őket, ha tudatosan felismered, hogy ott vannak. Ha nem tudod, mik ezek, akkor nincs mivel dolgoznod.

– Tudom, mik a hiedelmeim. Csak úgy érzem, mintha árral szemben úsznék… – B: Nem érdekel, mit érzel. – Mintha az egóm… – B: Értem, mit érzel. De ismétlem, az érzés csak azért van, mert elhiszel valamit igaznak. Nem érezhetsz semmit anélkül, hogy előbb ne hinnél el róla valamit. Tehát ha azt érzed, hogy árral szemben úszol, akkor valamit az életedben így definiáltál. Egy perccel ezelőtt te magad mondtad: „Könnyebb mondani, mint megtenni.” Ezek csak hiedelmi rendszerek. Nem empirikus igazságok. Semmi a „könnyebb mondani, mint megtenni” kifejezésből nem egyetemes teremtési törvény.

Te adsz neki szilárdságot. Azáltal, hogy elhiszed ezt a gondolatot, te formálod meg, te adsz neki alakot – valamilyen okból kifolyólag. Találd meg, mi az az ok. Miért hiszel el ilyen korlátozó elképzeléseket, amelyek küzdelmet, szenvedést, fájdalmat hoznak létre. Ne feledd: a fájdalom az önvaló természetes áramlásával szembeni ellenállás.