Bashar-5126
Egy dimenzióban az átjáró egy pont. Két dimenzióban az átjáró egy kör, amin át lehet lépni. Három dimenzióban, mint a ti valóságotokban, az átjáró egy gömb, és ez már negyedik dimenziós is, mert amikor a gömb az időben mozog, hengerré, alagúttá, vagy ahogy ti neveznétek, féreglyukká válik. Az ötödik dimenzióban pedig egy hipergömbbé alakul. A hipergömb azt jelenti, hogy bármelyik ponton lépsz be, valójában egy teljesen másik alagútba jutsz, egy másik helyre, mégis mind ugyanahhoz a gömbhöz kapcsolódik. A világotokban tehát léteznek pont-átjárók, kör-átjárók, gömb-átjárók, féreglyuk-átjárók, oszlop-átjárók, henger-átjárók, ha úgy tetszik. És léteznek metagömbök, hipergömb-átjárók is. Mindegyik egy kicsit más funkciót tölt be. A féreglyuk-átjárók általában két pontot kötnek össze, és néha ingadozhatnak. De a legtöbbször a hipergömbök azok, amelyek több ponttal is kapcsolatban állnak. Attól függően, hogyan lépsz be, hol lépsz be, és milyen szögben lépsz be, az határozza meg, hova jutsz ki a másik oldalon.
Felmerült a kérdés: használja-e a tobozmirigy ezt? Vagy mi használjuk a tobozmirigyet? Igen, a hipergömböt. A tobozmirigy rendkívül fontos annak megértésében, hogyan lehet az átjárókban navigálni, és hogyan lehet érzékelni, mikor vannak nyitva és hová vezetnek. A tobozmirigyben termelődő dimetiltriptamin (DMT) magas szintje kulcsfontosságú ahhoz, hogy elérjünk egy bizonyos termelési állapotot és egy adott rezgési frekvenciát, amely lehetővé teszi az átjárók tisztább érzékelését, és pontosabban annak meghatározását, hogy milyen rezgési helyhez kapcsolódnak.
forrás: https://www.tiktok.com/@keretsala/video/7536209569677135126
