Bashar az érdemességről és a teremtés támogatásába való ellazulásról

Bashar-9103

Ha valóban méltatlan lennél, akkor nem is léteznél. Ezért kérlek, hagyd abba a vitatkozást a teremtéssel. Ne tagadd a létezésedet azzal, hogy gőgösen feltételezed: a teljes teremtés közül egyedül te lennél méltatlan arra, hogy létezz. Ne vitatkozz a teremtéssel. Lazulj bele abba a támogatásba, amit a teremtés ad neked. Lazulj bele azokba a lehetőségekbe, amelyeket szinkronisztikusan eléd tár. Ha negatív címkét ragasztasz rájuk, csak negatív hatást kaphatsz. Ha pozitív címkét adsz nekik – függetlenül attól, hogyan néznek ki –, akkor csak pozitív hatást tapasztalhatsz. Ez egyszerű fizika.

Igen, természetesen vannak kihívások. Igen, természetesen lehet kemény fizikai munka is. Igen, természetesen ezek léteznek, mert te a fizikai valóságban létezel. De ez nem jelenti azt, hogy ezek kellemetlenek, vagy hogy azoknak kell lenniük. Nem jelenti azt, hogy ha valamiért keményen dolgozol, amit szeretsz, akkor abban bármi rossz lenne. Amikor az erőfeszítés nélküli állapotról beszélünk, nem azt értjük alatta, hogy soha nem fogsz fizikai munkát tapasztalni. Van öröm a fizikai munkában. Van öröm abban, amikor valamit teszel, és a nap végén úgy érzed, hogy ezáltal elértél valamit. Ebben öröm és lelki erő rejlik.

Ne gondold tehát, hogy az erőfeszítés nélküli állapot azt jelenti, hogy nem lesznek kihívások vagy fizikai munkával járó helyzetek. Ezeket bizonyos módon lehet élvezni is. Tanuld meg pozitívan meghatározni a dolgokat, és látni fogod, hogy csak pozitív hatást tapasztalsz, mert ezeknek a dolgoknak nincsen beépített jelentése. Semmilyen életeseménynek vagy helyzetnek nincs automatikus jelentése. Csak az a jelentés létezik, amelyet te adsz nekik, és éppen ezért lettél megteremtve: hogy jelentést adj a dolgoknak, és így olyan tapasztalatod legyen, amely legösszhangban áll azzal, akivé valójában teremtettél.

Az ellenállás – ahogy mondani szoktátok – hiábavaló, mert csak több szenvedést, több ellenállást, több fájdalmat szül. Engedd el. Valójában semmi okod nincs arra, hogy ellenállj az életednek.

Bízz benne, hogy minden a tökéletes időzítésben bontakozik ki.
Bízz abban, hogy azok a helyzetek és körülmények, amelyek megjelennek az életedben, okkal vannak ott.

És ha tudod, hogy így van, és úgy is viselkedsz, mintha tudnád, és pozitív jelentést adsz nekik – még akkor is, ha nem érted racionálisan, hogy mi jó származhat belőlük –, akkor az működik. Nem számít, ha a fizikai elméd nem ért minden apró részletet. Valójában nem is arra lett tervezve, hogy mindent értsen. Ezért ne erőltesd rá olyan feladatokat, amikre nem lett tervezve. Könnyíts az elméden, mert már így is eléggé fáradt. Egész életedben azt tanították neked, hogy ezt tervezd, azt szervezd, erre figyelj, arra vigyázz, mérj, számolj és irányíts mindent – a végletekig. Most a fizikai elméd telítődött. Kifáradt, és nem bírja tovább lenyelni mindazt, amit ráerőltettek. Adj neki pihenőt.

Engedd, hogy a fizikai elméd azt a munkát végezze, amire meg lett teremtve: hogy élvezze, érzékelje és megtapasztalja azt a fizikai valóságot, amelyet választottál. Hogy átalakítsa a kihívásokat, amelyeket választottál, és felfedezze mindazt, amit önmagadról tudni akartál ebben a világban. Engedd, hogy a felsőbb elméd tükrében meglásd mindazokat a felismeréseket, amelyek napról napra közelebb visznek ahhoz, hogy tudd, ki is vagy valójában. Így egyre inkább összhangba kerülsz a teremtés áramlásával. Ne küzdj az ellenállással, ne ússz felfelé az árral. Engedd, hogy vigyen az áramlat! Mert az áramlat pontosan oda vezet, ahol lenned kell, pontosan akkor, amikor ott kell lenned, pontosan azokkal, akikkel ott kell lenned.

Minden már most működik. Neked nem kell működtetned. Csak engedned kell, hogy működjön. Ennyi az egész. Engedd meg magadnak, hogy az légy, aki valójában vagy. Valóban.