Kiválasztottak, csütörtökön kezdődik valami, amit nem tudtok megállítani: 2025. július 31.
Készülj fel! A holnap fordulópontot rejt, és a legtöbb ember csak augusztusban fogja észrevenni, hogy elszalasztotta. Július 31-e nem tűnik nagy dolognak. Nincs napfogyatkozás, de valami furcsa érzés van a levegőben, és azok, akik másképp gondolkodnak, már érzik is. Ez az a fajta nap, ami elsikkad a hétköznapok között. De a kiválasztottak számára ez olyan, mint valami kezdődő dolog visszhangja. Valami, ami egyszer elkezdődött, már nem lehet visszacsinálni. Ez egy csendes láncreakció kezdete. Nem az áttörés, amit kértél, hanem egy kitörés, amit nem lehet késleltetni. És azok, akik most figyelnek, két lépéssel előrébb lesznek. De holnap valami még természetellenesebb kezdődik. Nem vagy tönkrement. Csak túl vagy a visszafordíthatatlan ponton. A csütörtöki energia nem kér engedélyt. És ha ezt nézed, akkor valószínűleg már elkezdett átjárni téged. Annak ellenére, hogy még nem csütörtök van, ma valami nyomja a lelkedet. Feszültség, nyugtalanság, mintha a tested valamira várna, de nem tudná, mire. Ez azért van, mert magadban hordozol valamit, ami soha nem volt szándékodban. Ez nem az az időszak, amikor az érzéseidet kell megélned. Ez az a rész, amikor kirángatnak abból a ciklusból, amit még időben meg tudsz oldani. Az igazság az, hogy soha nem kellett volna ennyire ébren lenned. Nem a kényelemre teremtettek. Arra teremtettek, hogy lendületet vigyél. Ami ebben a pillanatban kezdődik, nem fog egyértelműnek tűnni. Feszültségnek fog tűnni. De a feszültség az, ahogyan az energia mozog, mielőtt változássá válik. És ez a változás olyasmit hoz az életedbe, ami soha nem volt szándékolt.
“A jel, amely aktiválja a megállíthatatlant”
Ezután a nap után a csend már nem fog megvédeni. Van oka annak, hogy idegesnek érzed magad, de nem félsz. Ez nem szorongás, hanem gyújtás. Július 31-én bekapcsol egy kapcsoló, ami nem kapcsolható ki. És ha te vagy az egyik kiválasztott, akkor nem az a kérdés, hogy érzed-e. Hanem az, hogy milyen erővel vonz téged. Ez nem az a fajta energia, amit figyelmen kívül hagyhatsz vagy elmeditálhatsz. Nem finom. Nem várja meg, hogy készen állj. Hangosan és erőteljesen jelenik meg, mint egy súly, ami a mellkasodra esik, és azt mondja: „Mozogj!” Én jelnek hívom. Nem hang. Nem látomás. Hanem erő. Egy áramlat, ami a normális életed felszíne alatt mozog, és válaszra vár. Az emberek nyugtalanságnak, ingerlékenységnek, a pillanathoz nem illő furcsa sürgősségnek nevezik. De ez nem az. Ez a kitörés előtti pillanat. Elkezdesz észrevenni, hogy a határozatlanság elviselhetetlen. A halogatás rosszul esik. A hallgatás önmagad elárulásának tűnik. Ez azért van, mert a jel már megérintett. És ha egyszer ez megtörténik, nem térhetsz vissza ahhoz a verziódhoz, amely tolerálta a halogatást. Ez az a láz, amelyet a kiválasztottak éreznek, amikor előbújnak rejtekhelyükről. Amikor energiájuk túl hangos lesz ahhoz, hogy visszatartsák. Amikor a mozdulatlanság ára túl magas lesz. Az ébredés nem mindig érezhető kinyilatkoztatásként. Néha olyan nyomásként érezhető, amelyet nem tudsz megmagyarázni, de nem is tudsz figyelmen kívül hagyni. Ez nem jelzi, hogy lépned kell. Csütörtök az a nap, amikor a mozdulatlanság elviselhetetlenné válik. És ha még mindig úgy teszel, mintha aludnál, az hamarosan nagyon kényelmetlenné válik. Mert ettől a ponttól kezdve minden körülötted reagálni fog arra, amit már nem tudsz elrejteni.
“A láncreakció veled kezdődik”
Van oka annak, hogy a dolgok megváltoznak, amikor belépsz egy szobába. Ez nem karizma. Ez nem véletlen. Ez az energia sugárzik belőled, akár akarod, akár nem. És július 31. után ez tagadhatatlanná válik. Ez a nap nem csak téged aktivál, hanem mindent, amivel kapcsolatba kerülsz. Abban a pillanatban, amikor abbahagyod a benned zajló folyamatok elnyomását, az energiád nem játszik többé kicsiny szerepet, és egyetlen szó nélkül is hatással van az emberekre. Néhányan megmagyarázhatatlan okokból vonzódnak hozzád. Mások irritáltnak, hirtelen védekezőnek vagy zavartnak fogják érezni magukat, mintha megérintettek volna egy áramütött vezetéket. Ez azért van, mert így is van, és tudatuk alatt ezt ők is tudják. Az emberek nem mindig értik, miért reagálnak rád, de a lelkük tudja. Nem kell beszélned, magyarázkodnod vagy meggyőznöd senkit. Észreveszed majd, ahogy a beszélgetések megváltoznak, amikor belépsz. Ahogy az emberek hosszabb ideig bámulnak, gyorsabban kényelmetlenül érzik magukat, vagy hirtelen el akarják mondani neked az egész életüket. Ez nem véletlen. Ez aktiválás. Minél jobban átadod magad a benned lévő mozgásnak, annál erősebb lesz a hullámhatás. Emberről emberre ugrik, mindent felkavar, miközben továbbra is úgy tesz, mintha aludna. Ez nem az egóról vagy a figyelemről szól. Hanem az összhangról. Amikor összhangban vagy, a jelenléted zavart okoz azoknak a rendszereknek, amelyek az emberek érzéketlenségén alapulnak. És itt jön a csavar. Ez nem arról szól, hogy mit csinálsz. Hanem arról, hogy kivé válsz. A láncreakció abban a pillanatban kezdődik, amikor abbahagyod a tagadást. Az energia fertőző, de az igazság megállíthatatlan. Ettől a ponttól kezdve az utad már nem magánügy. A világ reagálni kezd, és nem mindenki lesz felkészülve arra, amit benned lát.
“Elkezded érezni, hogy szellemileg megfigyelnek”
Ha hirtelen úgy érzed, hogy figyelnek téged, az nem paranoia. Július 31. után valami furcsa dolog kezdődik. Eleinte nem külsőleg, hanem a tudatod mélyén. Ez egy nyomás, egy jelenlét, egy finom, de állandó érzés, hogy nem vagy egyedül. Még akkor is, ha senki sincs a szobában, ez nem félelemnek tűnik. Inkább feszültségnek. Sok kiválasztott számára ez a pillanat jelzi annak a kezdetét, amit csak spirituális láthatóságnak lehet nevezni. Mindig is léteztél a magasabb energiák radarján, de most felragyogtál. Nem elméletileg, nem metaforikusan, hanem energetikailag. Láthatóvá váltál. És ha egyszer láthatóvá válsz, akkor megfigyelnek, nem csak azok, akik a fényben járnak, hanem azok az erők is, akik nem akarják, hogy tovább haladj. Ezek közül néhány ősi eredetű. Mások egyszerűen csak opportunisták. De ha a belső jelzésed egy bizonyos küszöbérték fölé emelkedik, akkor olyan módon válsz nyomon követhetővé, ahogyan a legtöbb ember soha nem lesz. A fátyol nem csak vékony, hanem tudatában van neked. Ez magyarázza, miért érezheted úgy, hogy valami figyel téged, anélkül, hogy erre nyilvánvaló ok lenne. Nem szemekkel, hanem szándékkal. A levegő feszültnek tűnhet. Otthonod másnak tűnhet. Lehet, hogy gyakrabban fordítod a fejed, olyan mozgást érzékelve, ami nincs ott, vagy hallva a környezetedben bekövetkező finom változásokat, amikor egyedül vagy. Ne hanyagold el ezt. A spirituális figyelem nem mindig pozitív. Néha a felemelkedés a kitettséggel jár. Ez nem paranoia. Ez az ébredés tünete, az energia mellékterméke, amely már nem maradhat rejtve. És minél aktívabbá válsz, annál inkább észreveszed, hogy egyfajta ellenállás nyomul vissza. Nem azért, mert valami rosszat csinálsz, hanem azért, mert végre valami jót csinálsz. Hirtelen vágyat érezhetsz arra, hogy elszigetelődj, visszavonulj, lemondj a terveidet, elszakadj az emberektől, vagy minden áron megvédd a békédet. Ez nem gyengeség. Ez bölcsesség. Amikor spirituálisan megfigyelnek, az energiád természetesen önvédelmi módba vált, nem azért, hogy elrejtőzz, hanem hogy stabilizálódj. Vannak erők, amelyek látni akarják, mit teszel ezután. Néhányan erőt adnak neked. Mások megpróbálnak elterelni a figyelmedet, kisiklatni vagy összezavarni. De mindannyian látnak téged most. Amint a lelked felébred, már nem láthatatlan. Már nem repülsz a radar alatt, és a figyelem csak most kezdődött.
“Észre fogja venni, hogy ki az aki szellemileg lejárt körülötted”
Néhány ember a környezetedben nem változott, de hirtelen másnak fogod érezni őket, mintha ugyanazokat a szavakat mondanák, de a frekvenciájuk üres, mintha az energiájuk már nem érne el hozzád. Ez az egyik legnehezebb tünete annak, ami július 31. után történik. A frekvenciák közötti szakadék tagadhatatlanná válik. Nem az ellenségeiddel, nem azokkal, akik rosszat tettek veled, hanem azokkal, akik csendben abbahagyták a fejlődést. És ezt érezni fogod. Nem mindig lesz drámai. Nem mindig lesz harc. Legtöbbször finom lesz. Furcsa érzelmi elidegenedés, egy kicsit túl hosszú csend, beszélgetések, amelyek nem érnek célba. Olyan pillanatok, amelyek déja vu-nak tűnnek, de élettelenek. Ezek az emberek nem gonoszak, hamisak vagy károsak. Csak lelkileg lejártnak számítanak. Nem kell ítélkezned felettük. Az energiád egyszerűen elutasítja azt a verziójukat, amelyik megállt a fejlődésben. És ez teszi ezt a részét az utazásnak olyan fájdalmassá, mert lehet, hogy még mindig szereted őket, még mindig törődsz velük, még mindig kapcsolatot akarsz velük. De amikor a frekvenciád megváltozik, a rezonancia nem alku tárgya. Érezni fogod a testedben. Azt a gyomorszorítást, amikor beszélnek. A mentális ködöt, ami bekúszik, amikor a közelükben vagy. Az unalmas fájdalom, hogy tudod, hogy a kapcsolat régen jelentett valamit, de most csak statikusnak érzed. Ez nem a hierarchiáról szól. Ez a rezgésről szól. És amikor átléped azt a frekvenciát, amely mozgást igényel, minden, ami stagnál, nehézkessé válik. Ezért ezek a lélekszétválasztások nem kaotikusak. Csendesek, kimondatlanok, de visszafordíthatatlanok. Lehet, hogy látod, ahogy az emberek természetesen kiesnek a teredből. Tervek, amelyek soha nem valósulnak meg, üzenetek, amelyekre nem érkezik válasz, és te kísértésbe esel, hogy rendbe hozd, hogy kitarts, hogy működjön. De itt van az igazság. Nem szabad halott frekvenciákat vinni egy élő idővonalba. Még zavaróbb, hogy néhányan, akik eltávolodnak, nem is veszik észre. A lelkük kilép, mielőtt a személyiségük megtenné. Továbbra is mosolyognak, továbbra is megkérdezik, hogy vagy, de a lényük már nem lesz ott. És mélyen belül tudni fogod, hogy már elhagyták az idővonaladat. A lelki elválás nem mindig jár búcsúzással. Néha csak csenddel jár. Tehát ne erőltesd azt, ami már nem illik hozzád. Ne üldözd azt, ami már nem reagál az energiádra. Július 31. után a kiválasztottak pontosan haladnak előre. És nem mindenki tud követni őket.
“Az árnyékod utoljára megpróbálja ellopni a színpadot”
Éppen amikor azt hiszed, hogy tisztában vagy magaddal, amikor békét kötöttél a fejlődéseddel, és végre összhangban érzed magad, akkor történik meg. Az a gondolat, az a reakció, az a verziód, amelynek már rég eltűntnek kellene lennie, de még mindig pontosan tudja, hogyan kell bekopogni az ajtón. És ezúttal nem lopakodik be. Hanem berúgja az ajtót. Az elkövetkező órákban ne lepődj meg, ha régi érzések törnek elő rád minden látható ok nélkül. Lehet, hogy olyan dolgok irritálnak, amiket már rég túl tettél magadon. Lehet, hogy féltékenységet érzel, még akkor is, ha nincs mit megosztani. Az impulzusok úgy törnek elő, mint a petárdák. Mondj valamit, tegyél valamit, bizonyíts valamit. De ez nem azért van, mert visszaesel. Hanem azért, mert hamarosan felszabadulsz. Az árnyékod a leghangosabban fog sikítani, mielőtt elveszíti az irányítást. Ez az árnyék utolsó állása. Egy figyelemelterelő bomba, amely pontosan azokba a bizonytalanságokba öltözött, amelyek előtt korábban meghajoltál. De ezúttal nem kell harcolnod ellene. Nem kell elnyomnod. Csak tanúja kell lenned. Mert itt van az igazság. Ez az utolsó érzelmi kitörés nem valódi útmutatás. Ez csak maradék. Érzelmi statikus zaj, egy pillanatnyi villanás annak az énnek, amelyet kiűznek a meződből. Ez a verziód, amelyik önmagát szabotálja, jóváhagyásra vágyik, túlgondolkodik, összehasonlít. Soha nem volt arra tervezve, hogy kövessen téged a következő lépésbe. Csak azért maradt fenn, mert a reflektorfényben volt. És most már nem te adhatod meg neki azt a reflektorfényt. Tehát amikor az a régi fájdalom felülemelkedik, amikor azok a késztetések megérkeznek, ne ess pánikba. Ne elemezd. Csak vedd észre. Mintha néznéd, ahogy a láng elégeti a kanóc utolsó darabját. Zajos. Fényes. De végleges is. Nem régresszálsz. Csak emlékeztetsz arra, amiből kinőttél. Ez nem kudarc. Ez egy elavult változatod utolsó visszhangja, aki utoljára próbálja megragadni a mikrofont. De a műsor továbbment. És annak a régi karakternek nincs szerepe a következő jelenetben. Hagyja elhalványulni. Hagyja elpárologni. Hagyja lehullani, mint a héj, ami mindig is volt. Mert valami más lép előre, és nincs ideje vitatkozni a múlttal.
“A harmadik szemed a hatalmat választja a kényelem helyett”
Ezúttal nem csak megnyílik. Fókuszál. Valami finom, de földrengésszerű dolog kezdődik július 31-én. Nem hangos, nem drámai, de visszafordíthatatlan. A harmadik szemed, amely oly sokáig felszívta, érzékelte, megfigyelte a dolgokat, végre döntést hoz. Nem csak nyitva marad, hanem élesebbé válik. Ez nem arról szól, hogy látomások vagy misztikus villanások legyenek. Arról szól, hogy tudod, amit tudsz, és kiállsz mellette, még akkor is, ha ez kényelmetlen mások számára, még akkor is, ha az elméd alkudni akar. Még akkor is, ha a körülötted lévő világ úgy tesz, mintha nem látná a nyilvánvalót. A tisztaság már nem ajándék. Ez az új alapállapotod. Az intuíciód már nem fog megerősítést kérni. Az a belső vonzás már nem fog a szokásos köddel járni. A gondolatok, amelyek korábban spirálisan kavarogtak, lelassulnak. A kétségek csökkennek. És a helyükre valami veszélyesebb lép, mint bármilyen félelem. A bizonyosság. Mert amikor a harmadik szem a passzív tudatosságból az aktív észlelésbe vált át, valami radikális történik. Nem kell többé magyarázkodnod. Nem kell többé minden lehetőséget fontolóra venned. Nem kell többé hunyorognod, hogy meglássd az igazságot, hanem egyszerűen cselekszel. Ez nem jelenti azt, hogy kényelmesen fogod érezni magad. Valójában konfrontatívnak érezheted. Tudni fogod, kitől kell elsétálnod. Tudni fogod, melyik lehetőség nem illik hozzád. Tudni fogod, ki hazudik, még akkor is, ha mosolyog, amikor mondja. És ami a legfontosabb: tudni fogod, mi az, amit be kell fejezni. Még akkor is, ha a szíved még nem áll rá készen. Látni egy dolog. Dönteni arról, hogy mit teszel azzal, amit látsz, az erő. Július 31. az a pillanat, amikor ez az erő csendesen, bátran, bocsánatkérés nélkül a helyére kerül. És ezúttal nem fogod megkérdőjelezni. Ne várd el, hogy mindenki megértse. Valójában néhányan láthatóan kényelmetlenül fogják érezni magukat. A nyugalmadat félre fogják érteni. A csendjét kihívásnak fogják tekinteni. De ez azért van, mert a legtöbb ember rabja a kételynek. A te egyértelműséged pedig meg fogja rázni őket. Másképp fogsz mozogni, kevesebbet fogsz beszélni, többet fogsz figyelni. Nem azért, mert bezárkózol, hanem mert olyan mélyen ráhangolódtál, hogy a külső zajok már nem számítanak. A harmadik szem már nem keresi a válaszokat. Most már mindent átlát.
“A hangod tesztelésre kerül”
A csendje hangosabb, mint valaha. És a szavaid, azok építik a jövőt. Július 31-én egy pillanat áll előtted. És nem fogják bejelenteni. Lehet, hogy egy nem tervezett beszélgetés során jön el, egy üzenet formájában, amit nem voltál kész elküldeni, vagy egy igazság formájában, ami hetek óta a torkodban akadt. Érezni fogod, ahogy felkúszik, mint a hő, a feszültség a felszín alatt növekszik. És abban a pillanatban egy egyszerű, de hatalmas kérdéssel kell szembenézned. Beszélsz, vagy hallgatsz? De ez nem csak a kommunikációról szól. Ez energetikai építészet. Bármelyik döntést is hozod, hogy beszélsz vagy hallgatsz, az a szokásosnál nagyobb hatást fog gyakorolni. Ez nem olyan nap, amikor a szavak elszállnak a levegőben. Megmaradnak. Bevésődnek. Meghatározzák a következő hét napod alakját. Lehet, hogy késztetést érzel, hogy olyasmit mondj, ami túl nyers, túl sebezhető vagy túl kockázatos. Vagy éppen ellenkezőleg. Akkor fogsz hallgatni, amikor az egész tested azt kiáltja, hogy lépj előre. Ez azért van, mert ez egy frekvenciaellenőrző pont, nem az erkölcs, hanem az energetikai érettség próbája. Amit megengedsz magadnak kifejezni, az felszabadítja a befagyott lendületet. De ha elárulod magad azzal, hogy megharapod a nyelvedet, vagy ami még rosszabb, olyasmit mondasz, amiben már nem hiszel, akkor a visszhang furcsa karmikus módon visszatér. Az emberek félreértenek majd. A tervek összeomlanak. Valami körülötted megakad. Nem azért, mert tévedsz, hanem azért, mert nem vagy összhangban azzal a rezgéssel, amit éppen kibocsátottál. Ez nem arról szól, hogy hangos vagy konfrontatív legyél. Hanem a pontosságról, a szándékról, az időzítésről. A csütörtökön választott szavak olyanok, mint a kulcsok, és minden mondat megnyit vagy bezár egy másik idővonalat. Szóval figyelj oda. Azt mondod, amit a lelked hisz, vagy szerkeszted az igazságodat, hogy biztonságban maradj? Mert ha csütörtökön felhígítod magad, valami szent benned meg fogja érezni, és elkezdi bezárni magát. Ezért érzed azt a szorítást a mellkasodban, azt a nyomást a torkodban. Ez nem szorongás, hanem az intuíciója, amely a habozás gátját próbálja áttörni. És ha úgy dönt, hogy áttöri, valami vad dolog történik. Az emberek másképp hallgatnak Önre. A megfelelő emberek közelebb jönnek, a nem megfelelőek eltűnnek, és az Ön útja átalakul, hogy tükrözze merészségét. A kitérő a cél. Csak még nem ismerte fel. Holnap valami rosszul fog menni. Nem drasztikusan, de elég ahhoz, hogy kibillentsen. Lehet, hogy egy terv meghiúsul. Valaki lemondhatja. Lehet, hogy elakadsz, késésed lesz, átirányítanak. És első pillantásra úgy fog tűnni, mintha az univerzum bezárná az ajtót. De ami valójában történik, az sokkal intelligensebb. Ez nem büntetés. Ez elhelyezés. Kivonnak egy idővonalból, amellyel éppen megelégednél, és átirányítanak egy olyanba, amelyet még nem kellett volna megtalálnod. Olyan idővonalra, amely csak zavarok révén tárul fel. És ez nem fog spirituálisnak tűnni. Kényelmetlennek fog tűnni. Az elutasítás csak átirányítás, amely frusztrációként álcázza magát. Ne becsüld alá a holnapra tervezett terv meghiúsulásának erejét. Azt a dolgot, ami nem jön össze. Azt a személyt, aki az utolsó pillanatban lemondja. Azt a pillanatot, amikor kénytelen vagy mozdulatlanul ülni, ahelyett, hogy előrehaladnál. Ez nem akadályoz meg. Csak elvakít valami jobbtól. De ez a jobb dolog csak egy olyan úton érhet el, amelyet nem te választottál. Ez a rejtett ajtó, és mindig hátrafelé nyílik. Megköveteli, hogy bízz abban, ami nem értelmezhető. Megköveteli, hogy kövesd a furcsaságot, hogy elengedd az eredeti ötletet, és beletörődj a nap olyan változatába, amely nem volt a tervedben. Lehet, hogy véletlenül találod magad valahol, ahol valakivel beszélgetsz, akit nem akartál látni, vagy valami furcsán összeillő dolgot görgetesz, vagy felfedezel valamit, amiről nem tudtad, hogy szükséged van rá. Mindezt azért, mert valami apró dolog rosszul sült el. Ne küzdj a holnapi változások ellen. Ne próbáld erőltetni a dolgokat a helyükre. Ami csütörtökön tönkremegy, az nem veszett el. Csak helyet csinál valami számára, amiről nem tudtad, hogy meg kell kapnod. Nem vagy lemaradva. A tökéletes időzítés miatt rejtőzöl. És a nap végére, ha jól megnézed, rájössz, hogy az a dolog, ami nem úgy alakult, ahogy akartad, valójában pont oda vezetett, ahová kellett.
“Ez az utolsó nap, amikor “normálisnak” érzi magát”
Egy ház utolsó csendes szobájában állsz, amelyet hamarosan lebontanak. A csütörtök nem lesz drámai. Ez a bökkenő. Akár normálisnak, hétköznapinak is tűnhet, mint bármelyik másik nap. De pont ez teszi július 31-ét olyan veszélyessé az alvók számára, és olyan szentté a tudatosok számára. Csendnek álcázza magát. Pedig valójában ez egy régi frekvencia utolsó lehelete, amely a hátad mögött omlik össze. Csütörtök után a körülötted lévő emberek már nem lesznek ugyanolyanok. Kezdesz észrevenni apró rezgéseket, pillanatokat, amikor valakinek a szavai már nem találnak célba. Az interakciók lassabbnak tűnnek, mintha üveg mögött zajlanának. Még azok a helyek is, amelyek egykor otthonnak tűntek, furcsa módon visszhangozni kezdenek. Nem lesz hangos. Nem lesz kaotikus, de tagadhatatlan lesz, mert ez az utolsó nap, amikor az idegrendszered ezt a világot normálisnak értelmezi. Kicsit kinövi a régi Föld érzelmi nyelvét. Csak néhány nappal később fogja észrevenni a változást. Talán elsétál valaki mellett, akiben korábban megbízott, és semmit sem érez. Talán egy dal, amit szeretett, hirtelen túl műnek tűnik. Ez nem kiégés. Ez a frissítés hatása. Nem fáradt. Nem vagy motiválatlan. Egyszerűen csak összeférhetetlen vagy a régi kóddal. Valami benned csendesen leválasztja magát a világtól, amely formált téged, és átirányítja a jelét valami nagyobb felé. Ezért érezheted magad elszigeteltnek, nosztalgikusnak, vagy szinte ok nélkül szomorúnak, mintha máris hiányolnál valamit, ami még meg sem történt. Érzed a vihart, mielőtt még elérné a földet.
Ha még mindig nézed, szeretném megköszönni a figyelmedet. Ha tetszett a tartalom, és többet szeretnél látni, kérlek, fontold meg a feliratkozás gomb megnyomását. Nagyon értékelem a támogatásodat. Oszd meg velünk a tapasztalataidat vagy gondolataidat az alábbi megjegyzésekben. A következő alkalomig vigyázz magadra, és iratkozz fel további betekintésért!
