Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2025. szeptember 14.
Üdv mindenkinek. 2025. szeptember 14. vasárnap van. Ha még nem ismersz, Mel vagyok a Channel Messages csatornától. Energiát olvasok, távolbalátok és sokféle dologgal foglalkozom. Nézzük meg, ma ki érkezik hozzánk üzenettel.
„Ami volt, az már nincs. Ami lesz, az még nem érkezett el. Ez logikus magyarázatnak tűnhet, amit az elme képes megérteni. De vajon valóban megértitek-e, amit most mondtunk? Hadd magyarázzuk el. Értitek logikailag, de oly sokan mégis belül küzdötök ezzel a fogalommal. Ez azt jelenti, hogy továbbra is kapaszkodtok abba, ami már nincs, és közben aggódtok vagy várakoztok arra, ami még nem érkezett el. Az emberi kollektíva oly sok tagja képtelen a jelenben élni. Képtelen egyszerűen ott lenni, ahol minden egyszerre történik. A jelenben, minden pillanatban, minden napban teremtetek, formáltok és alakítjátok azt, ami következik. Nem tudtok a jövőből formálni, és bizony nem tudtok a múltból sem. A jelenben kell lennetek. A jelen minden lehetőséget magában rejt. Ha a pillanatotok a szomorúságé, képesek vagytok valami mást formálni, valami boldogabbat, valami olyat, ami jobban összhangban van veletek. Ha a pillanatotok boldog és elégedett, akkor vagy folytatjátok azt, amit most tapasztaltok, vagy képesek vagytok még jobbat teremteni és alakítani. Minden pillanat új lehetőséget ad. Minden pillanat a tiétek, hogy megéljétek. És mégis oly sokan nem értik ezt, és oly sokan nem használják ki. Tisztelettel mondjuk, hogy nem tudjátok — ismételjük, nem tudjátok — megteremteni az új világot, ha nem ismeritek fel és nem a jelen pillanatból teremtetek. Ott rejlik a teremtés, egyénileg és kollektíven is. Emlékezzetek erre, amikor útnak indultok a jövő felé, amely a legjobban illeszkedik hozzátok. Úgy neveznek minket: a Figyelők. Nem avatkozunk be, de mindent látunk.”
A Figyelők ma a teremtésről beszéltek, és arról, hogy az emberi kollektíva nagy része nem érti ezt a fogalmat. Nem tudunk a múltból teremteni, és nem tudunk a jövőből sem. A jelenből kell teremteni. És hogy a jelenből tudjunk teremteni, ott kell lennünk benne. Nem aggodalmaskodhatunk a múlton, és nem aggódhatunk a jövő miatt sem.
De hogyan lehet a jelenben élni? Engedjetek meg egy történetet, amit vezettetésből most elmesélek, noha ilyet ritkán teszek. Néhány évvel ezelőtt egy erdei ösvényen sétáltam a lakóhelyem közelében. Azt hittem, jól teszem, hogy természetben járok, hogy „jelen vagyok”. Ám valami történt, ami örökre megváltoztatta az életemet és a szemléletemet. Ahogy sétáltam, megéreztem egy jelenlétet mellettem. Egy őslakos amerikai szellem jelent meg, egy férfi. Eleinte némán lépkedett mellettem, majd hirtelen megállított. Felnézésre intett, és amikor felnéztem a fák lombkoronájára, láttam, ahogy a nap fénye csillámló, gyönyörű mintázatban átszűrődik, rám és az ösvényre ragyogva. Ha nem mutat rá, észre sem veszem, mert nem voltam igazán a pillanatban.
Később ismét megállított, és a fülére tett kezével arra ösztönzött, hogy hallgassak. Ekkor hallottam meg egy madár különleges, tiszta hangját, amit addig szintén figyelmen kívül hagytam. Úgy hittem, a természetben járva összekapcsolódom vele, de valójában nem figyeltem igazán. A szellem még néhány apró dologra rámutatott, majd magamra hagyott. Ez a tapasztalat tanított meg arra, mit jelent valóban a pillanatban lenni.
És ez minden helyzetben, minden élethelyzetben átültethető. Ahogy én is azt hittem, „jól csinálom”, valójában mégsem, és szerencsére rá lettem vezetve. Pontosan erről beszélnek a Figyelők: a jelenben történik minden.
Ezzel zárom mára. Gondolkodjatok el a Figyelők mai üzenetén. Talán néhányotok számára ez alkalmat ad, hogy megálljatok, újragondoljátok vagy önvizsgálatot tartsatok. Ez is a célja: hogy rávilágítson arra, mit teszünk vagy mit mulasztunk el. Várom a gondolataitokat, és hamarosan újabb üzenettel jelentkezem.
