Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2025. október 24.
Boldog pénteket mindenkinek. Ma 2025. október 24-e van, és ma a „Kérdések pénteke” napja van. A mai kérdést, amit kiválasztottam – egyébként nem én magam döntöm el –, a szellemi csapatommal és a felsőbb énemmel együtt választottuk ki, azt kérve, hogy az a téma jöjjön elő, ami most a leginkább időszerű. És ma ők döntötték el, melyik kérdésre érkezzen válasz. Ez pedig így hangzik: „Miért érzem mostanában másképp az érzéseimet?”
Így fogalmaztam meg. Ez a kérdés több formában is megjelent: különböző emberek különböző változásokat tapasztaltak abban, ahogyan másokkal, helyzetekkel kapcsolatban éreznek. Néhányatok számára ez természetes folyamat – növekedés, tágulás –, de vannak, akiknek ez fájdalmat, zavarodottságot és önmagukkal való küzdelmet hoz. A belső ellenállás miatt sokszor nehéz elfogadni a változást. Azt hiszem, éppen ezért döntött úgy a felsőbb énem és a szellemi segítőim, hogy ezt a kérdést választják ma.
Most pedig nézzük meg, ki érkezik ma hozzánk, hogy megválaszolja ezt a kérdést – mert ez az a rész, amit előre sosem tudok. Rendben? Hallgassuk meg, mit üzennek.
Az emberi természet része, hogy tartozni akarunk valahová – egy csoporthoz, egy közösséghez. A kezdetekben ez a túlélés miatt volt fontos. Napjainkban inkább a hovatartozás érzése motiválja. Akárhogy is, amikor a lélek tágulni kezd, valami megváltozik belül, ami megváltoztatja azt is, ahogyan az egyén másokra és a környezetére tekint. Természetes, hogy ilyenkor ellenállás jelenik meg – legalábbis kezdetben –, hiszen a tudatlanság és a veszteségtől való félelem nehezíti az elengedést.
Azonban ha az egyén folyamatosan elutasítja, hogy elengedje régi meggyőződéseit és kapcsolatait, akkor a folyamat nehézkessé, zavarossá válik, és ez megakadályozza a fejlődést a megfelelő irányba. A társadalmatok azon a hiten alapul, hogy mindent, ami régi, ami hosszú ideje létezik, tisztelni és becsülni kell. Ezzel mi sem értünk teljesen egyet vagy egyet nem értünk – csupán azt mondjuk: mindennek megvan az ideje és helye, és eljön a pillanat, amikor valami már nem szolgálja többé a javatokat.
A társadalmi struktúrák miatt olyan erős a beidegződés, hogy sokan nehezen ismerik fel, amikor valami már nem a legfőbb jótokért van jelen. Ez a kapcsolataitokban is tükröződik – minden típusú kapcsolatban. Amikor tágultok, az önmagatokról alkotott megértésetek is változik. Ami egykor elfogadható volt, többé már nem az. Ami egykor elviselhető volt, már nem fér össze a rezgésetekkel. A tágulás megmutatja az eltéréseket az emberek között, és azt is, hogy ki hol tart a saját fejlődésében. Ez nem ítéletre való, hanem arra, hogy megtiszteljétek a különbözőséget, és elengedjétek, ami természetes módon elengedésre vár.
Sokan ilyenkor érzelmi távolságot éreznek: mintha már nem törődnének annyira másokkal. Azt hiszik, hogy visszafejlődnek, hogy érzéketlenné válnak, pedig valójában a fejlődés és a tágulás éppen ekkor történik. Tudd, hogy bármit is érzel a kapcsolataiddal, az összeköttetéseiddel kapcsolatban – az mind rendben van. Amíg őszinte vagy önmagaddal abban, mit keresel valójában, mire vágysz, addig minden érzésed érvényes.
Nincs mindenkire érvényes mérce, nincs határ, ami eldöntené, mi helyes és mi helytelen. Engedd meg magadnak, hogy abba az irányba haladj, amerre a lelked és a szíved hív. És ha ez azt jelenti, hogy mások – bármennyire is fontosak számodra – már nem részei az utadnak, akkor ez így van rendjén. Ez a legtermészetesebb dolog, mégis a legtöbben ellenállnak neki sokféle okból. Minél inkább habozol a tágulással és annak elfogadásával, amit az magával hoz, annál jobban hátráltatod a fejlődésedet.
Légy kedves önmagaddal és másokkal. Légy együttérző önmagaddal és másokkal. Tudd, hogy már nem vagy ugyanaz, aki egykor voltál, és így a kapcsolataid sem ugyanazok.
Metatron vagyok.
Metatron arkangyal szólalt meg ma, és a kapcsolatok témájáról beszélt, saját módján megválaszolva a kérdést: „Miért érzem másképp az érzéseimet?”
Sokan, akik nézitek ezt, már értitek és elfogadjátok ezt a folyamatot. De el sem tudom mondani, hány klienssel találkozom, akik ezzel küzdenek – gyakran egy közeli családtaggal vagy valakivel, aki nagyon közel áll a szívükhöz.
Ne feledd: attól, hogy szeretsz valakit, még nem jelenti azt, hogy energetikailag összhangban vagytok. Ez az egyik legnagyobb kihívás ezen az úton – megtanulni elengedni, és engedni másoknak, hogy a saját útjukon járjanak. Néha az ő útjuk már nem esik egybe a miénkkel, nem ugyanazon a rezgésszinten haladnak. Mindenki más. A lényeg, hogy ezt megértsük és tiszteljük az egyéni fejlődést – ez könnyíti meg az elfogadást.
Írjátok meg, mit gondoltok Metatron mai üzenetéről. Úgy hiszem, mindannyiunknak szüksége van erre az emlékeztetőre, mert legtöbbünk életében van valaki, akivel épp ez történik – vagy volt már, akitől nehéz volt elszakadni. Sokan még most is ezen a döntésen és küzdelmen mennek keresztül.
Ismét: írjátok meg a gondolataitokat, és maradjatok velem a következő üzenetekre is.
Viszlát.
