Boldog csütörtököt mindenkinek! Ma 2026. október 22-e van, és van egy mai üzenetem számotokra.
Ma az igazi fejlődésről fogunk beszélni. Ez a mai felvétel címe is, egyszerűen azért, mert ezt a címet kaptam. Mindjárt látni fogjátok, miért. Van ugyanis egy csatornázott üzenetem a számotokra, amely ma korán, a csendes időm alatt érkezett a magasabb énemtől, mint mindig. Erről beszélnünk kell.
Először felolvasom szó szerint, amit kaptam, mert leírtam. Utána van valami, amin arra kérlek benneteket, hogy elmélkedjetek. Maradjatok velem! Ez is, mint minden más, azt szolgálja, hogy fejlődjetek és jobban megértsétek önmagatokat.
Természetesen, amikor fejlődésről beszélek, nem egy faj alkalmazkodására gondolok, vagyis nem biológiai értelemben. A tudat ébredéséről, a magasabb tudat eléréséről beszélünk, arról, hogy egyre inkább önmagunk magasabb változataivá válunk. Erről szól ez. Most felolvasom, amit kaptam, aztán beszélünk róla.
Az igazi fejlődés nem függ az eredménytől. Az igazi fejlődésnek soha nincs szüksége bizonyítékra. A bizonyíték a fejlődés eredménye. Az igazi fejlődés szakaszokban zajlik. Minden szakasz olyan egyedi, mint maga az egyén: soha nem ugyanaz, soha nem egyenletes. Az igazi fejlődés azt, ami volt, valami mássá alakítja. Az igazi fejlődés olyat teremt, ami korábban nem volt. Az igazi fejlődés nem célállomás. Folyamat. Az igazi fejlődés tudatosan és tudattalanul is zajlik. Az igazi fejlődés nem tanulásról szól, hanem azzá válásról.
Tudod-e valóban, amit tudsz?
Ezek a csatornázott szavak, amelyeket leírtam. Beszéljünk néhányról, aztán szeretném, ha elgondolkodnátok valamin. Ezért került elő ma ez a téma.
Sok mondat a felszínen csak emlékeztetőnek tűnik: „tudom, tudom, persze". De tényleg tudod? És ezt mégegyszer meg kell kérdeznem: valóban tudod? Alkalmazod is azt, amit tudsz?
A sárgarépa
Ebben az időszakban, amikor fejlődünk és tágulunk, van egy elképzelésünk, amit emelkedésnek hívunk (bár én már nem használom ezt a szót), vagy a váltásnak. Készülnünk kell a váltásra. Mintha egy cél felé tartanánk, mintha lenne egy végállomás, amelyet el kell érni. Az emberi énünk így veszi rá magát arra, hogy tegyen valamit. Így lelkesedünk fel, így tanulunk többet, így kelünk fel és teszünk érte valamit. Vagyis ösztönzőre van szükségünk. A szellemi gyakorlat is ilyenné vált a legmagasabb önmagunkká válás útján: kell egy sárgarépa, amelyet magunk előtt lógatunk. Ha ezt teszem, akkor megkapom azt.
Ez a sárgarépa mindenkinél másképp néz ki. Mindenkinek más az elképzelése arról, mi csalogatja. Van, aki egyszerűen látni akarja, hogy megérkeznek a galaktikus lények: ez az ő sárgarépája. Mások mélyebb megértésre vágynak, és a teljes, igaz belső béke szintjét szeretnék elérni. De ez is sárgarépa. És itt a lényeg: az igazi fejlődésnek nincs szüksége ösztönzőre, nincs szüksége sárgarépára. Ha elkezded lehámozni a rétegeket, egyszerűen az lesz, ami. Azzá válsz.
Ezért ragad meg sok ember egy bizonyos szinten: úgy érzik, nincs több ösztönző. Ezért ösztönzőket és okokat keresnek, és éppen ezzel gátolják, fojtják meg a saját haladásukat.
Az elengedés következő szintje
Egész életünkben keressük az értelmet, különösen a szellemi úton. Próbáljuk megérteni a létezésünk értelmét és önmagunkat. Amikor végre megértjük, hogy „én ez vagyok, meg az vagyok", és vannak metafizikai, szellemi élményeink, kezdjük érezni a belső békét. A következő szint, barátaim, hogy mindezt elengedjük. Mindez csak idáig juttatott el. Ezután meg kell válnunk, és el kell engednünk mindazt, amivel ezen a szinten azonosulunk. Ez az igazi fejlődés.
Az igazi fejlődés nem az, hogy felismered: valaha papnő voltál Atlantiszon. Az nem az. Az igazi fejlődés az, hogy igen, voltál papnő Atlantiszon, dolgoztál ezzel az elképzeléssel, talán végeztél is hozzá kapcsolódó szellemi gyakorlatokat, de aztán, annál az embernél, aki komolyan veszi ezt, és feljebb jut a fejlődés piramisán, ez elhalványul. Az atlantiszi papnő már kevésbé jelentős. Már a részed, de nem érdekel többé, hogy papnő voltál. Nem érdekel annyira, hogy arcturiánus vagy. Nem érdekel, hogy indián sámán voltál, és mindezek az élmények és tudás megvannak neked. Már nem számít. Miért? Nem azért, mert jelentéktelen, hanem mert azzá válunk. És azzal, hogy azzá válunk, az azonosuló rész, vagyis hogy ki vagyunk és mik vagyunk, elesik.
Ezt sok szellemi ember nem szereti. Ellenáll, mert azt hiszi, elveszíti a spiritualitását. De az igazi fejlődés pontosan ez. És ezekből a mondatokból, amelyeket felolvastam, nagyon világosan kiderül, hogy a magasabb lényem ezt akarta közvetíteni. Ez nem az én értelmezésem. A megértés is együtt érkezett a szavakkal, hiszen kapcsolatban állunk. De szeretném, ha igazán megértenétek: nem azért vagytok itt, hogy arcturiánusok legyetek, vagy ez vagy az. Nem szeretném, hogy azonosuljatok ezzel, és beleessetek ebbe a csapdába. Nem szeretném, hogy azt higgyétek, a fejlődésetek attól függ, hány dolgot tudtok, értek el vagy csináltok.
Az elmélkedésre szánt kérdés
És most a kérdés, amelyen szeretném, ha elgondolkodnátok. Ez ugyanis a szoba közepén álló elefánt mindazoknak, akik ezen az úton járnak, és tudják, hogy fejlődés zajlik, és hogy van egy váltás vagy emelkedés, vagy ahogy akarjátok nevezni.
Kérdezd meg magadtól: mi lenne, ha mindez nem lenne igaz, ha nem lenne valóság? Nem azt mondom, hogy nem az, ezért ne vedd ki a szövegkörnyezetéből. Fontos, hogy eljuss erre a pontra, és elgondolkodj azon, miért teszed, amit teszel. Miért vagy ezen az úton? Kérdezd meg: miért csinálom ezt?
Tehát vissza a kérdéshez. Ha minden elmúlik, ha kiderül, hogy semmi sem igaz vagy valóságos, és ezt pontosan most tudnád, hogy semmi sem valóságos, semmi sem fog megtörténni, és soha semmit nem fogsz megtapasztalni az egészből: hogyan reagálnál? Egyszerűen csalódott lennél (ami természetesen normális emberi reakció), vagy odáig mennél, hogy „akkor nincs értelme csinálni"? Hogyan reagálsz erre a kérdésre, ha most, ebben a pillanatban felteszed magadnak? Így érted meg jobban önmagadat, és azt, hogy miért teszed, amit teszel.
Szükséged van ezekre a dolgokra? Mert ne feledd, azt mondtam, hogy minden illúzió. Ezeket a dolgokat azért mutatják meg nekünk, hogy tágulni tudjunk. Egy része meg fog jelenni, más része nem. Ezt tényleg hiszem. A fejlődésem jelenlegi szakaszában úgy gondolom, hogy néhány dolog, amit tanítottak nekünk, főleg az utunk korai szakaszában, egyszerűen nem fog megtörténni. Hiszek-e a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvételben? Abszolút. Szerintem ez mind része a dolognak. Más dolgok viszont lehet, hogy nem. De nem megyek bele abba, hogy mi micsoda. A program még mindig létezik. A program újraindul. Ez nem változik. De meg kell értened, mire összpontosítasz, mi a fontos neked, hogy jobban megérthesd önmagad.
Miért csinálod?
Azért foglalkozol szellemi gyakorlattal, mert látni vagy megtapasztalni akarsz valamit? Vagy azért, mert úgy találtad, hogy jó érzés, hogy azzá válsz, amit gyakorolsz, és még ha soha semmit nem is tapasztalsz meg ebből az egészből, az rendben van? Ez az igazi fejlődés. Eljutni oda, hogy nincsenek elvárásaink, hogy nincs szükségünk arra a sárgarépára, amelyet magunk előtt lógatnak.
És mindig lesznek, akik azt mondják: „De Mel, emberek vagyunk, nekünk erre szükségünk van, mindenkinek szüksége van rá." Értem. De nem ez az üzenet lényege. Még nekem is szükségem van rá, és amikor azt mondom, hogy még nekem is, akkor elmondhatom, hogy engem is a végsőkig próbára tettek ezzel kapcsolatban. Nekem is kell a megerősítés. Mindenkinek szüksége van megerősítésre és visszaigazolásra arról, amit megtapasztalt és megértett. És hiszem, hogy ez meg is fog történni. De ha magaddal ülsz, és azt kérdezed: idáig eljutottam, mit keresek valójában? Itt ülök és várom, hogy leessen a cipő, hogy bekövetkezzen a leleplezés, hogy megérkezzenek a földönkívüliek, hogy átlépjek egy másik térbe? Ha ez az elsődleges válaszod, akkor át kell értékelned az utadat, mert a fejlődésed megrekedt, stagnál. Ezt szeretném felmutatni.
Ez nem arról szól, hogy mi fog megtörténni és mi nem. Hanem arról, hogy olyan tudatszinteket és fejlődési szinteket érj el, amelyeket az átlagember nem. Ez az én célom, amikor jelentkezem az üzeneteimmel. Nem vagyok a megszokott szellemi irányzat embere. Igen, beszélek a megszokott témákról is, de összességében azt szeretném, hogy megértsétek és átértékeljétek az utatokat, hogy ne ragadjatok be egy fejlődési kerékvágásba. Ma ez az a nap.
Írjátok meg, mit gondoltok a mai üzenetről, és maradjatok velem a folytatásért. Viszlát!
Összefoglaló
A mai üzenet az igazi fejlődésről szól, amelyet Mel a magasabb énjétől kapott.
- Mi az igazi fejlődés: nem az eredménytől függ, nem igényel bizonyítékot (az csak következménye), szakaszokban zajlik, és mindenkinél egyedi. Nem célállomás, hanem folyamat; nem tanulás, hanem azzá válás.
- A sárgarépa csapdája: sokan ösztönzőt keresnek (földönkívüliek érkezése, leleplezés, a váltás), de az igazi fejlődésnek nincs szüksége ilyenre. Aki mindig újabb okot keres, könnyen megrekedhet.
- Az elengedés következő szintje: amikor megértettük, kik vagyunk, és már él bennünk a belső béke, a következő lépés az, hogy elengedjük az azonosulást is (például a korábbi életekkel, csillagfajokkal, szerepekkel). Nem azért, mert jelentéktelenek, hanem mert azzá váltunk, ezért már nem kell azonosulni velük.
- Az elmélkedésre szánt kérdés: mit éreznél, ha kiderülne, hogy mindez nem igaz, és soha semmit nem tapasztalnál meg belőle? Csalódás, vagy az, hogy „akkor nincs értelme"? A válasz megmutatja, miért vagy ezen az úton.
- Fontos kiegészítés: Mel szerint a megerősítésre szükségünk van, a földönkívüli kapcsolat is megtörténik, és a program újraindul, de aki csak erre vár, annak a fejlődése stagnál.
A lényeg: az igazi fejlődés ott kezdődik, ahol már nincs szükség sárgarépára, elvárásra vagy azonosulásra, csak az azzá válásra.
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=aq49oq7W3RY A fordításban, összefoglalásban segítség volt: “AI Claude Sonnet 5 Medium”

